ehető gombák kategóriaarchívum

Az erdő kincse, a szarvasgomba

Az erdő kincse, a szarvasgomba

szarvasgomba
szarvasgomba

A szarvasgomba az egyik legkülönlegesebb étel, ami elképzelhető az ínyenceknek. Több szarvasgomba-fajta többféle ízvilággal áll rendlekezésünkre és számtalan módon használhatjuk ízesítésre. Ebben a cikkben kicsit bemutatjuk a szarvagomba ízvilágát.

Mi az a szarvasgomba?

A szarvasgomba a Tuber nemzetségbe tartozó néhány illatos gombafaj. A 86 elfogadott Tuber-fajból csak 9 vagy 10 fajt fogyasztanak csemegeként.

A szarvasgomba a föld alatt nő, főként lombos erdőkben, meszes talajon, mint amilyenek Európában és Ázsiában találhatók. Általában úgy néznek ki, mint egy darabos, durva héjú burgonya, szilárd, szivacsos állagúak és édes, földes aromájúak. A földalatti spórás fajok e csoportját legközelebb a vadgombákhoz lehet hasonlítani. Mivel azonban a szarvasgombák teljesen a tápanyagokban gazdag talajban fejlődnek, olyan gazdag és teljesen egyedi ízzel rendelkeznek, amilyennel egyetlen föld feletti gomba sem rendelkezik.

Összefoglalva, a szarvasgomba alapvetően díszes, ehető, földalatti gomba. Bár nem ehetünk meg minden gombát, amelyet a földből szedünk ki, a szarvasgombaként emlegetett összes faj ehető.

Milyen íze van a szarvasgombának?

Nagy igazságtalanság lenne azt mondani, hogy a szarvasgomba íze olyan, mint a gomba, mégis itt kell kezdenünk, hogy megmagyarázzuk az érzést, amit az elfogyasztása során érzünk. Nem könnyű feladat általánosítani, hogy milyen íze van a szarvasgombának, de a szarvasgomba tartalmazza néhány népszerű föld feletti gomba földes és pézsmás/húsos/gombás ízét. A szarvasgombák leírásakor egyesek azt mondanák, hogy olyan az ízük, mint az illatuk: tölgyes, diós és földes, édes és lédús, szúrós, sós jegyekkel, mint a fekete olajbogyóé. Gyakran előfordul, hogy a friss szarvasgomba spórák aromája erősebb, mint az íze, mivel még a legerősebb fekete szarvasgomba sem nyomja el a többi összetevőt a szájpadláson.

Míg a legtöbb népszerű gumós szarvasgombát főként Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és Kínában termesztik, mások egy sor olyan országból származnak, mint az USA, Mexikó, Lengyelország, Hollandia, Ausztrália és Új-Zéland. Bár ezek a nemzetek környezetükben mutatnak némi hasonlóságot, mindannyian finoman eltérő ízű szarvasgombát termelnek.

Számos tényező befolyásolhatja egy-egy szarvasgombafajta egyéni ízét. A fák gyökerei, amelyekhez a szarvasgomba növekedése során kötődik, a talaj, amelyben a szarvasgomba terem, a szarvasgomba betakarításának évszaka és a régió, ahonnan a szarvasgomba származik, mind befolyásolják az ízét. Nem minden szarvasgomba íze egyforma, még az azonos fajhoz tartozó szarvasgombák is eltérő ízűek lehetnek, ha a világ különböző részein fejlődnek ki.

Bár általában „minél sötétebb a szarvasgomba, annál erősebb az íze”, bárki, aki már többször kóstolta a szarvasgombát, elmondhatja, hogy ezek az illatos és ízletes földalatti spórák egyszerre összetettek és változatosak, akárcsak a finom bor vagy a sajt, és minél többet kóstolja őket, annál inkább megpróbálhatja megérteni szinte leírhatatlan ízüket. A szarvasgombából készült termékek azért kiváló választás, mert többféle ízű szarvasgombát meg lehet kóstolni.

Ízletes kucsmagomba

Ízletes kucsmagomba

ízletes kucsmagomba
ízletes kucsmagomba

A magyarság körében a XVI. századtól, de bizonyos, hogy előbb is megbecsült gomba, amint azt az erdélyi fejedelem főszakácsa tanúsítja. Az azonos jelentésű süveggomba”éppúgy XVIII. század második felében bukkan fel először, mint a
kucsmagomba neve. A fiatal termőtesteket leginkább töltve sütik. Darált húsokkal, májjal, a legkülönbözőbb módon fűszerezett töltelékekkel lehet megtölteni, majd vajas
vagy zsíros tálban kisüthetjük. Tejfeles vagy más, különböző mártással leöntve rendkívül ízletes. Begyűjtés után ajánlatos haIadéktaIanul felhasználni, mert ízéből illatából gyorsan és sokat veszít. Az ízletes kucsmagomba és rokon fajai áprilisban és márciusban
teremnek, ritkás lomberdők, ligetek, cserjések talaján. Nedves tartósításra is nagyon alkalmas. Ekkor fűszerezett ecetes vagy sós lében, hűvös helyen tárolható · Szárítása is hagyomány, mert színe, illata és íze így is megmarad.